Kedves olvasó,
Hadd kérdezzem meg, mit jelent az, hogy „ normális”? Az, amit te vélsz annak? Vagy amit az édesanyád mondd? Vagy esetleg manapság az a normális, amit a legtöbb ember annak tart? Hogy is van ez?
Ismerős az a mondás, hogy „ Egy bolond százat csinál” ? Nem, ne érts félre, és nem fogok más édesanyákra olyan szavakat használni, amiket rám, vagy a velem egyet értő édesanyákra használnak a másként gondolkozó anyukák. Azért mert valaki nem úgy gondolkodik, nem úgy vélekedik egy adott témáról mint te, az nem jelenti azt hogy ő bolond, tudatlan, rossz anya vagy hogy nem normális. Ő vagy a gondolkodása. Most kérlek picit nézz magadba. Hányszor volt már hogy beszédbe elegyedtél egy anya társaddal, felmerült egy téma amiben nem egyezett a véleményetek és magadban azt gondoltad hogy „ hát bakker, ez nem normális.” Rosszabb esetben ki is mondtad ezen gondolataid? Volt ilyen? Nem ítélkezem, velem is előfordult már, hiszen emberek vagyunk, hibázunk. Igyekszem azóta tudatosan odafigyelni arra, hogy ne ítélkezzem, ne gondoljak senkiről semmi rosszat csak mert nem ugyan azt gondolja mint én. Visszatérve az egy bolond százat csinál mondásra, azt egészen konkrétan arra értettem, hogy manapság szerintem az a normális, amit a legtöbb ember annak tart. Amikor beállunk a sorba, amikor azt tesszük amit mások is tesznek, mert nem szeretnénk kilógni a sorból. Mert a társadalomnak van egy elvárása felénk –adott esetben most a 3 éves kortól kötelező óvodába járás- amit úgy érzünk teljesítenünk kell, hiszen ha nem ezt tesszük vagy másként tesszük, máris a fejünkre olvassák hogy amit teszünk az nem jó. A legszebb az egészben, hogy sokszor idegenek mondják meg, hogy amit a saját gyermekünkkel teszünk, az nem jó, és majd ő megmondja miért nem jó. Tudjátok én azt nem értem, hogy egy kis élet növekedett bennem 9 hónapon keresztül, életet adtam neki, és ameddig tehettem mellette voltam a nap 24 órájában. Egy kis idő után tudtam melyik sírás mit jelez, értettem azon szavait melyeket mások nem. Tudtam hogy melyik a kedvenc kis alvókája, melyik dalt szereti ha éneklem és hogy a kukkucska játékot nem igazán szereti. Ismerem a kislányomat és jobban ismerem bárkinél. Hiszen még egyszer mondom, bennem dobogott a kis szíve, és az én mellkasomon nyugodott meg hajnali 4-kor. Szóval egy idegen édesanya, akit én ismeretlenül is tisztelek, ne mondja meg nekem, hogy az én gyermekem, az én családom számára mi a jó, és mi nem.
Nincs két egyforma ujjlenyomat ugye? Nincs két egyforma hópehely, és nincs két egyforma ember sem. Minden ember, minden kisgyermek más. Más ütemben fejlődnek, máshogy élnek meg dolgokat. És ezt is, mint oly sok minden mást, a saját anyukájuk tudhat igazán. Nem lehet általánosítani. Nem lehet azt mondani hogy de hát minden gyereknek jobb az oviban mint otthon. Nem lehet mondani, hogy minden gyerek elvan tutujgatva otthon az anyukája mellett, aki nem foglalkozik vele,nem fejleszti úgy mint az óvodában. Igen, vannak kutatások, vannak tesztek, de ezek is mind-mind csak apró szeletei a hatalmas tortának.
Tudom, és elnézést kérek a hosszú bevezetőért, valószínűleg ez lesz a leghosszabb írásom, de ez már oly rég kikívánkozott belőlem.
Mint ahogy arról a cikk címéből és a bevezetőben lévő utalásokból rá lehetett jönni, hogy a téma a kötelező óvoda 3 évesen. Szerintem az is leesett mindenkinek, hogy én ezt nagyon nem támogatom. J És itt szeretném leszögezni azt is, hogy tudom, tapasztalom hogy mennyi anyuka van a másik oldalon, de tisztelem őket és senkit sem szeretnék megbántani. Ez csupán az én személyes véleményem, gondolataim.
Van egy csodálatos, okos 3 és fél éves kislányom. Mióta az eszemet tudom, mindig anyuka szerettem volna lenni. Egészen fiatalon, 20 évesen már a szülőszobán találtam magam. Nem bántam meg. Rengetegen kérdezik tőlem, hogy nem bántam-e meg hogy egy ilyen édes terhet cipelek ilyen fiatalon, de őszintén mondhatom hogy egyszer sem éreztem azt, hogy ezzel még várnom kellett volna. Tudtam azt is, hogy én addig maradok vele otthon, ameddig csak megtehetjük. Azonban tudjuk, hogy a jogszabályok változtak, és már nem 5 éves kortól kötelező az óvoda, hanem 3 éves kortól. Amikor én kislány voltam, 5 évesen mentem oviba, mert édes anyukám otthon volt velem és a tesóimmal. Amikor jogilag kötelező volt beíratni minket, akkor kezdtünk csak el járni. Látjátok, régebben főként ez volt a „ normális”. Persze ott is voltak akik már 3 évesen mentek, de javarészt 4-5 évesen kezdték meg a gyermekek az ovit.
Miért? Mert az óvoda nagy csoportja szól csak igazán az iskolára való felkészítésről. Anno ezt tartották fontosnak. Most azonban rengeteg édesanya szorul rá arra, hogy akár 3 éves kor előtt közösségbe adja a gyermekét akár anyagi, akár más okokból. Minden anya a legjobbat akarja az ő gyermekének, ezért semmi jogunk beleszólni vagy megkérdőjelezni az anyuka döntését. Akár beadja hamarabb, akár nem. Ez nem ránk tartozik. Ránk csak és kizárólag a saját gyermekünk tartozik.
Szóval egyre több anya adja be a gyerekét bölcsibe, vagy akár 3 éves kor előtt oviba. Teljesen és abszolút mindegy hogy anyagi okokból vagy azért mert ő szeretne vissza menni dolgozni, vagy esetleg azt tapasztalja a kisgyereken hogy ő vágyik arra a közegre, jól érzi ott magát. Minden indok megállja a helyét, és akárhogyan is dönt az anyuka, azt másoknak tiszteletben kell tartani, nincs mese. Ez a helyes. Viszont van egy másik tábor is, ez szerintem sokkal elenyészőbb, azok az anyukák, akik esetleg nem szeretnék sem bölcsődébe íratni a gyermeküket, sem pedig 4-5 éves kor előtt oviba. Erre természetesen mindenkinek meg van a lehetősége, és csak úgy mint a fent említett anyukáknak, úgy ezeknek az anyáknak is teljes körű joguk van meghozni egy ilyen döntést anélkül hogy mások elmondanák hogy ez miért nem helyes vagy normális. 🙂
Édesanyám a lehető legtöbb időt otthon töltötte velünk, mégis ha ez a téma a mai napig feljön, mindig azt mondja, hogy az volt élete legszebb időszaka és csak azt bánja hogy nem kaphatott ebből még többet és többet. Hasonlóan érzek én is. Nem tudom mennyit fogok élni, nem tudom hány gyermeket fogok még szülni vagy hogy mikor állok újra munkába, de azt bizton tudom, hogy nekem itthon van a helyem, és én ebben az anyaságban érzem magam teljesnek és boldognak. Vannak anyukák akik a munkában teljesednek ki igazán, én az anyaságban. És ez nem egy verseny, mindenki úgy csinálja ahogy neki(k) jó.
Azonban mégis vannak anyukák, akik úgy érzik, csak az és kizárólag az a jó, ahogy ők csinálják a dolgaikat, és sajnos kényszert is éreznek arra, hogy megosszák veled a véleményüket arról, hogy mit csinálsz rosszul, és hogy hogyan csinálhatnád jól, mint ők. Mivel én a „ kezdjük minél később az ovit” tábort erősítem, ezért csak ebből a szemszögből tudom leírni a tapasztalataim, de ha másik anyukák, esetleg pont egy fordított esetben találták magukat, pl hogy „micsoda szívtelen anya vagy, hogy bölcsibe adod a gyermeked”, az értelmezze nyilván fordítva! 🙂
Szóval kényszert éreznek arra, hogy kioktassanak. Nem tudom miért, olyan lehet ez mint a hányás, nem tudják vissza tartani, különben megfulladnak. ( Vagy magukban akarják erősíteni hogy ők hoztak jó döntést?!) És akkor azon kapod magad, hogy elkezded elhinni amit mondanak. Elkezdesz kételkedni abban, hogy vajon te jó döntést hoztál-e. Valóban a gyermeked, a családod javát szolgálja-e az a döntés ami benned megszületett, amit te meghoztál. Azt kellene szem előtt tartanunk, hogy mindenki csak a saját gyermekéért felelős. Csak a saját gyermeked testi épségéért, mentális fejlődéséért, lelki egészségéért felelsz, nem pedig a szomszéd gyereknek a szocializálódásával és fejlődésével kell törődnöd. Hiszen azt az energiát amit másik gyerekének az elemzésével töltesz, nem mellesleg ha szóban vagy írásban még hangot is adsz neki, azzal csak a saját gyermekedtől veszed el az értékes időt. És ha már feljött a szocializálódás, akkor a velem egyet értő anyukák, tudják miről beszélek, mert a másik táborba tartozó anyukák rendszerint azt hozzák fel, hogy a lehető legrosszabb a gyereknek ha nem 3 évesen ( vagy előbb) kezdi a közösségbe járást mert nem fog megfelelően szocializálódni. Még egyszer köszönöm minden anya társam nevében az aggódást, de szeretném megkérdezni, hogy mi az oka annak, hogy csak az óvodában lehet szocializálódni? Miben más szocializálódás az, amikor az édesanya játszótérre, játszóházba, esetleg családi napközibe megy a gyerekével? Ahol ugye természetesen a gyereknek együtt kell működnie más gyermekekkel, együtt kell játszani, osztozni stb. Mint az óvodában. Akinek nem inge, az természetesen nem veszi magára, de tudjátok, ezek az anyukák akik rendszeresen ezzel jönnek, azok nagyon magasról tojnak arra, hogy a gyermekük megfelelően, megfelelő körülmények között szocializálódjon, működjön csapatban, csak az a lényeg hogy már otthon ne legyen..
Ha minden egyes gyermeket a földön, végig kérdezgetnél, tesztelnél, és ebből az eredményből azt lehetne kiszűrni, hogy valóban MINDEN.EGYES gyermeknek jobb volt az oviban/bölcsiben mint otthon, csak és kizárólag akkor állná meg a helyét a „ minden gyereknek szüksége van az óvodára 5 éves kora előtt” állítás. Addig nem!
Szóval kedves olvasó, mint azt olvashattad, én nem arra buzdítalak, hogy ne add be a gyermeked közösségbe, és nem is arra, hogy add be. Csupán egyetlen egy dologra, soha ne hallgass mások véleményére. Pláne azokéra ne, akik kéretlenül, és lenéző stílusban, kioktatóan beszélnek veled. Semmi közük sem a te, sem pedig a gyermeked életéhez. Ha meghoztad a döntésed, állj ki magadért, állj ki stabilan a döntésed mellett, és soha ne felejtsd el, hogy te tudhatod, és csak és kizárólag TE tudhatod mivel teszel jót magadnak, a családodnak és persze a gyermekednek.
Isten Áldjon benneteket!
